Egy másik világbeli országban, Tristeinban él és tanul Louise Francoise de la Valiel mágus.

Tudniillik ebben a világban a társadalmi ranglétrán a királyi család után a nemesek helyezkednek el, 

persze itt is megkülönböztetünk alacsonyabb és magasabb rangú nemeseket, 

aztán pedig vannak a közemberek. Csak a nemesek kiváltsága, az hogy varázsolhatnak.

 Minden varázslónak van egy második neve Louisenak a nulla, mivel minden varázslatát elszúrja.

 Az iskolában egy nagy esemény van küszöbön, méghozzá a szolgaidézés. 

Ilyenkor minden másodikos elmond egy igét amellyel, megidéz saját állatát,

 aki a mestere haláláig vele marad. Na igen azt gondolnánk, hogy ez pofon egyszerû,

 persze Louise ezt is elrontja.

Míg mindenkinek meg van a háziállata addig fõhõsnõnk egy embert idéz meg a mai Japánból. 

Szegény srác azt se tudja mi történt vele, próbál valahogy kommunikálni a többiekkel,

 de sajnos nem érti senki sem, hogy mit mond. 

Miután a mester és szolga megkötik a szerzõdést egymás között, egy jel ég a fiú kezére.

 A nagy fájdalom után elájul késõbb, pedig Louise szobájában ébred fel. 

A lányt már idegesíti, hogy a szolgálja állandóan beszél,

 próbálja elhallgatatni egy varázslattal, de persze ez is félre sikerül. 

De legalább annyi haszna lett, hogy így már értik, hogy mit mond a másik.

Kiderül, hogy a fiút Hiraga Saitonak hívják, és megkéri Louiset, hogy küldje vissza. 

A lány pedig, egy cseppet sem kedvesen, felvilágosítja, hogy ez teljességgel lehetetlen, 

és hogy Saitonak az a feladata, hogy mindig a mestere mellett legyen, és hogy azt kiszolgálja.

 Úgyhogy nincs más választása, kelletlen, de megcsinál mindent amit a lány mond. 

Na persze nem csak ennyibõl áll az egész történet, amíg Saito kimossa a szennyest,

 harcol és küldetést hajt végre a királyi család nevében, hanem az is kiderül, hogy nem véletlenül,

 lett õ Louise szolgálja, és, hogy a lány se egy kétbalkezes varázsló.